Csáth Géza: Napló 1912-1913 epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Ebéd után, amelyet kitűnő étvággyal fogyasztottam el, franciaóra következett. A kis imbecillis Annie Laplace jött el. Fecsegtünk, de igen nehezemre esett. Sokszor butának éreztem magam. Kétségbeejtő, kétségbeejtő, hogy a “grand volupt”, a P milyen alternatíva elé állítja az embert, és micsoda uzsoraadót szed a földi siralmak eme egyszerű kijátszása fejében. Közben a borbély is megberetvált. Olga akkor azonban nem jött, hanem telefonált. Ezt előre éreztem. Felszedelőzködtem tehát, és 4 órára nála voltam. Egy áldozat, gátlásokkal, mert a haszontalan a függönyt nem húzta le. Büntetésből közöltem vele, hogy a második áldozat el fog maradni, tisztán az ő hibájából. Siránkozott, én azonban visszavonultam a toilette-be, és 0,027 nagy dosissal követtem el egy miniature suicidiumot. Este ismét náluk vacsoráltam. A sör jókedvet hangolt. Később moziba mentünk. Othellót adták, és a színpadi Desdemona szóról-szóra Olgához hasonlított. Az arc, a karakter, a mozdulatok. A lány simogatott a darab alatt, mintegy azért, hogy elvonja a figyelmemet e hasonlatosságról, e ravaszság azonban így a méreg által kikészített állapotban symbolicusnak tűnt fel. Hozzá a hátunk megett kellemetlen, erős hangú fickók ültek. A szünetben felcsaptam monoklimat, mire az egyik alig hallhatóan, de megjegyzést tett. Azt a hibát követtem el, hogy nem vontam kérdőre. De egyrészt sajnáltam a pénzt, másrészt a dolog kényelmetlenségeire gondoltam: segédet keresni stb., és harmadszor attól tartottam, hogy az ügyet a szűk moziban nem fog sikerülni finoman, névjegycserével elintézni, hanem verekedésre kerül a dolog, amelyhez minden energiám, frissességem hiányzott. Hogy ellensúlyozzam ezt a kellemetlenséget, Olga előtt oly módon állítottam be a dolgot, mintha én nem szeretném őt annyira, hogy fontos lenne nekem, hogy ilyesmit eltűrök-e előtte vagy sem. Mindazonáltal éreztem, hogy nem helyesen jártam el, és most már tudom, hogy mit kellett volna tennem.
Ebéd után, amelyet kitűnő étvággyal fogyasztottam el, franciaóra következett. A kis imbecillis Annie Laplace jött el. Fecsegtünk, de igen nehezemre esett. Sokszor butának éreztem magam. Kétségbeejtő, kétségbeejtő, hogy a “grand volupt”, a P milyen alternatíva elé állítja az embert, és micsoda uzsoraadót szed a földi siralmak eme egyszerű kijátszása fejében. Közben a borbély is megberetvált. Olga akkor azonban nem jött, hanem telefonált. Ezt előre éreztem. Felszedelőzködtem tehát, és 4 órára nála voltam. Egy áldozat, gátlásokkal, mert a haszontalan a függönyt nem húzta le. Büntetésből közöltem vele, hogy a második áldozat el fog maradni, tisztán az ő hibájából. Siránkozott, én azonban visszavonultam a toilette-be, és 0,027 nagy dosissal követtem el egy miniature suicidiumot. Este ismét náluk vacsoráltam. A sör jókedvet hangolt. Később moziba mentünk. Othellót adták, és a színpadi Desdemona szóról-szóra Olgához hasonlított. Az arc, a karakter, a mozdulatok. A lány simogatott a darab alatt, mintegy azért, hogy elvonja a figyelmemet e hasonlatosságról, e ravaszság azonban így a méreg által kikészített állapotban symbolicusnak tűnt fel. Hozzá a hátunk megett kellemetlen, erős hangú fickók ültek. A szünetben felcsaptam monoklimat, mire az egyik alig hallhatóan, de megjegyzést tett. Azt a hibát követtem el, hogy nem vontam kérdőre. De egyrészt sajnáltam a pénzt, másrészt a dolog kényelmetlenségeire gondoltam: segédet keresni stb., és harmadszor attól tartottam, hogy az ügyet a szűk moziban nem fog sikerülni finoman, névjegycserével elintézni, hanem verekedésre kerül a dolog, amelyhez minden energiám, frissességem hiányzott. Hogy ellensúlyozzam ezt a kellemetlenséget, Olga előtt oly módon állítottam be a dolgot, mintha én nem szeretném őt annyira, hogy fontos lenne nekem, hogy ilyesmit eltűrök-e előtte vagy sem. Mindazonáltal éreztem, hogy nem helyesen jártam el, és most már tudom, hogy mit kellett volna tennem.
Hasonló termékek
